HARMINCKETTEDIK FEJEZET

Diane Scarborough megdöngette a 134-es számú motelszoba ajtaját.

- Gyerünk, Camden! Nyissa már ki, ember! Tudom jól, hogy odabent van! Látom, hogy világos van, és a kocsija is lent áll a parkolóban.

Semmi válasz. Diane körülpillantott az emeleti rész tágas lépcsőfordulóján, de nem tapasztalt semmi életjelet. A nap már mélyen a látóhatár fölött járt, hosszú árnyékokat kölcsönözve a parkolótér aszfaltján álló kocsiknak. Az országúton zúgva száguldottak az autók a modern közlekedés örök forgatagában.

- Camden! Ébredjen! Elhoztam magának az évszázad sztoriját!

- Menjen innen! - szólalt meg odabent egy kásás férfihang. A szarházi már megint tökrészeg. Hogy a nyavalya törné ki!

- Camden, engedjen be, különben, istenemre, fölhívom a kiadóját, és megmondom neki, mit hagy kicsúszni az ujjai közül.

Szünet. Aztán a lány lassú, bizonytalan csoszogást, majd hangos koppanást hallott, amint Camden a távolságot elvétve az ajtónak ütközött. Elfordult végre a gomb, és az ajtó kitárult. Diane még mielőtt meglátta volna, megérezte a belőle áradó nehéz bűzt. A nyíláson, mint förtelmes szájon whiskyszagú lehelet csapott ki. A háttérben égő egyetlen lámpa fényében borzas pofa támolygott előre.

- Ne! Azt ne tegye. Könyörgöm! Ha szól a főnökömnek, szétrúgja a seggem.

A lány besurrant mellette, mire Camden belökte az ajtót, és bizonytalanul pislogott a feldúlt jelenésre. Diane az asztalhoz lépett, amelyen whiskysüvegek egész ütegei sorakoztak. Fölkapott egy üres palackot.

- Jaké! Az istenért, mióta kuporog idebent?

- Tegnap… este óta - motyogta Camden az ajtónak támaszkodva és reménytelenül igyekezve, hogy nyitva tartsa a szemét. - Néha előfordulhat ilyesmi. Reilly eltűnik… MacKenzie-t meggyilkolták! -Teste láthatóan megrázkódott. - Te jóisten! Ez azér’ túl sok. Tennap este kimentem egy italra. Egy csöppet túltöltekeztem. Eegenn.

Jegyzetei beborították az egész asztalt és a fél padlót. A tévé ment, de a hangját lecsavarták. Vanna White huzigálta elő a borítékokat éppen a forgó szerencsekerékből.

- Oké, Jaké. Én igazán megértem - mondta a lány lágyan, barátságos mosolyt villantva a riporter felé.

- Tényleg megérti?

- Igen. Túl nagy nyomás nehezedik ránk. És egy férfinak valahogy csak meg kell szabadulnia a stressztől, nem igaz?

- Iiigen. Ez így van. Nem is vagy te olyan komisz, tudod-e? Diane megfogta a karját, már-már gyöngéden.

- Mindjárt hagyom élni, Jaké. De előbb mutatnom kell valamit a fürdőszobában.

Camden kicsi híján végigterült a padlón, de Diane minden erejét bevetve talpon tartotta, és maga előtt taszigálta a fürdőszoba felé.

- Iigenn? - motyogta Camden. - Miit? A lány fölkattintotta a villanyt, mire Jaké visszatántorodott.

- Gyerünk csak, gyerünk. Ott van ni, a kádban. Nekem az ilyesmi mindig a kádban tetszik a legjobban. Egészen földob. Tudja, azt gondoltam, hogy maga meg én… szóval érti. - Ezzel a lány megragadta a riporter övét, és félig kihúzta.

Az alkoholmámoros tekintet fölragyogott.

- Eegenn. Mindig is tudtam, hogy tartogatsz nekem valamit, Diane -mormolta maga elé, briliáns módon használva magas szintű logikai képességét.

- Hát persze - mormolta a lány, úgy manőverezve, hogy Camden háttal álljon a kádnak. - Nagyon is fontos dolgot tartogatok a számára, Jaké.

Camden részegen vigyorogva összecsücsörítette nyálas száját, és a lány felé hajolt.

- Micsoda undor! - szisszent Diane, és erősen mellbe taszította, hogy lábikrájával a kád széléhez ütközött. Térde megroggyant. Karját széttárva hanyatt bukfencezett a fürdőkádba. - Hoóó! - kiáltotta. Röptében beütötte a fejét a csempézett falba, és fenékkel landolt a kád alján. Diane előreszökkent, és kinyitotta a zuhanyozó csapját. Egyik lábát Camden mellére tette, majd jéghidegre állította a csapot. Jaké arcára és testére rázúdult a dermesztő zuhany. Csápolt, csapkodott, mint a partra vetett hal, nyeldekelt, hápogott, és köpködte a vizet. Diane teljes harminc másodpercig tartotta a talpa alatt, azután fölengedte. Camden kifelé kecmeregtében megcsúszott, és hangos csobbanással visszapottyant.

- Mi tört rád, hogy ezt tetted velem? - vinnyogta kifelé mászva, még mindig tátott szájjal kapkodva levegő után.

- Kijózanítási kísérlet, hogy beszélhessek végre magával, Camden. Van ebben a koszfészekben szobaszolgálat?

- Hu-húú!

- Hát kávéautomata?

- Awan. Odalent a szódaautomata mellett.

- Akkor hát le kell menni érte. Diane leterelte a szipogó alakot a kávégéphez, belelökött két negyeddollárost, és ott helyben megitatta a szerencsétlennel az egész adag fekete levet.

- Brrr! De borzalmas! - De azért lenyelte szorgalmasan.

- Nagyon finom. Ugye parancsol még egyet? Még egy csészével belédiktált, majd visszavezette emeleti szobájába, és leültette az ágy szélére. Összeszedte a maradék whiskyt, egy teli és egy fél üveggel. Kihajította a szemétledobóba, aztán visszatért a férfihoz, aki addigra teljesen éberen, bár összegörnyedve kuporgott az ágyon.

- Húúú - nyögte. - Micsoda aranykezű vagy te!

- No, rendben vagyunk. A félig józan is jobb, mint a teljesen részeg. Nos, meghallgat végre, Camden?

- Eegen.

- Apám azért küldött vissza ide, hogy körülnézzek Tim eltűnése ügyében. Jelentettem a rendőrségnek, értesítettem az FBI-t. Megtettem mindent, amit tudtam. Azt mondták, maradjak itt, de aligha teszem meg.

- Hát… helyes. Hiszen közeleg a randevú azokkal az E. T.-kel vagy kicsodákkal.

- Hát erről honnan tud?

- Tim mondta.

- Akkor jól van. Ez is az igazság, Jaké. És el is megyek. Méghozzá nem is egyedül. Maga is velem jön. Méghozzá józanul… és a kamerájával. Már vettem is két jegyet az éjféli Las Vegas-i járatra. Gondoljon, amit akar, Jaké, de velem kell jönnie!

Kávéja utoljával küszködve Camden csuklani kezdett. Képe kivörösödött, mire Diane néhányszor hátba vágta, a kelleténél jóval erősebben.

- Én? - nyögte Camden. - Mér pont én?

- Végiggondoltam a dolgot. Segítségre van szükségem. Eredetileg Tim segített volna. Ezúttal bizonyítékot akarok. Egy fényképet, magnófölvételt, esetleg még egy szuper nyolcas videoszalagot is.

Jaké kimerültén hátradőlt, orra hegyéről kövér vízcsepp csüngött.

- Diane, én egy kétes újságnak dolgozom. Én magam is csak egy kétes értékű újságíró vagyok. - Mélységes önutálattal fölsóhajtott. - Még azt sem tudom, mennyit szabad innom. Vigyél magaddal valaki mást. A saját érdekedben.

- Hát persze! Majd belibegek a helyi tévéhez, és fölkiáltok: „Fiúk, jöjjenek velem! Találkám van egy repülő csészealjjal.” Nem, cimbora, ezt nem tehetem. Nem ilyen fából faragtak. Nem engedhetem, hogy még nagyobb híre keljen ennek a marhaságnak, már csak az apám miatt sem. De valakire szükségem van, aki elkísér.

- Már megint az öreged, mi? Asszem, végül is egész rendes kislánya vagy neki.

- Nem igazán. Azt akarja, hogy itt maradjak és várjam meg. De nem tehetem. Ezt a lehetőséget nem szalaszthatom el! És maga sem, Jaké! - Leguggolt a férfi mellé, kezét őszinte mozdulattal annak karjára tette. -Jaké, jusson eszébe, hogy ez a maga nagy esélye is! Ez a nagy-nagy sztori, Jaké. Most pedig hagyja abba a nyavalygást! Maga nem egy aljas gazember. Csak éppen kicsit sokat piál néha.

- Nagy sztori… - Camden elábrándozott, lassan ébredezve kábulatából. - Eegen. Ez az igazság. Valóban szükségem van arra a nagy sztorira. Tényleg meg kell tartanom az állásomat. Muszáj keresnem valamennyi pénzt…

- És ne feledje, megszerezni a kellő tekintélyt! Camden véreres szemével fáradt pillantást vetett a - Eegen. Úgy bizony. - Horkantott egyet. - Foltos leopárdok meg minden…

- Mi itt a megszabadulásról beszélünk, Jaké. A megújulásról, még egy lehetőségről. Végül tán még a Pulitzer-díj is szóba jöhet. Magának pedig erősnek és józannak kell lennie. Igya hát meg még azt a kis kávét! Aztán gyorsan öltözzön át és csomagoljon össze!

Diane odalépett a ruhásszekrényhez, és kinyitotta az ajtaját. Camden harsányan ízléstelen virágmintás ingei úgy csüngtek benne, mint valami ócskásüzlet szivárványszínű kirakatában.

- Figyelmeztessen majd, ha Vegasba értünk, és béreltünk egy autót -fordult vissza Diane. - Föltétlenül vennünk kell magának valami emberhez méltóbbat.

- Ó, igen. Már látom is a szalagcímet: „Az első, hitelesen dokumentált ufókapcsolat - a fekete nyakkendős találkozó.”

A lány odahajigált neki pár száraz ruhadarabot.

- Rajta, Mr. Sztárriporter! Váltson öltözéket! El kell érnünk a gépet!